Nem is tudni, mikor történt, hol történt, és vajon mért,
Ki kérte, hogy így legyen, és ki az, aki mindent ért?
Ki az, aki hisz még mindig, és boldogan megy tovább?
Vagy melletted van, ki megszakad, és összetörve veszt csatát?
Mondják: -Nézd csak!Így kell élni! Jó példa az? Nem tudom.
Hol cérnaszálon lóg a pénz és mindent látsz az asztalon.
Nem kérdeztük, mégis mondták. Hogy kell élni? Tudhatod!
Elviselve minden bajt, s a többit jobb, ha Rá hagyod!
Csak harcolj végre! Így akarják! Lásd meg végre, mi a cél!
Ki győz végül? Az ki harcolt? Vagy az, aki csak csendben él?
Ki az első? És ki veszít? Hol az út, min menned kell?
S ha megtalálod, honnan tudod, hogy nem a végén esel el?
Jobb ha hiszel, másképp vesztesz, amit mindenki utál,
De talán jobb, ha büszkén vesztesz , mintha a díj végül fáj.
Én sem kértem nagy jutalmat, világbékét koronát,
Mégis buktam, így alakult, nem úsztam át az óceánt.
A parton álltam, és feladtam, túl nagy volt az akadály,
Ha tudtam volna, vártam volna, hogy eljöjjön majd az apály.
Akkor minden más lehetne, lenne díj és lenne cél,
Ki kéri hogy mások mondják, merre menjen az, ki fél?
Hogy mi a legjobb? Van, ki tanít. Magyaráz, ha kérdezed,
És van, aki meg azt beszéli, annyit mondj csak: -Ég veled!
Aki tanít, azt kéri, hogy holnap legyél végre más,
De mit jelenthet? És mire jó mindig csak a változás?
Képes lennél feladni a győzelemért azt, ki vagy?
De tudd: a végén, csak a végén fedheted fel önmagad!
Akkor meg már talán mindegy ki voltál és mért nem jó,
Mert ott a cél, és minden bűnről elolvadt a fehér hó.
Akkor megláthatod végre, mi az, ami hiba volt,
Ki volt veled, ki meg szemben, és ki az, aki mérget olt.
Kiben bíztál, kit szerettél, igaz mindegy, késő már,
Nincs több idő! Mész vagy maradsz? A cél ajtaja hamar zár!
Most még nincs baj. Mondják: -Harcolj! Te döntöd el, mit akarsz,
Megmutatod azt, aki vagy vagy végül mindent eltakarsz?
Vajon ki győz? Aki tanul és elhiszi, hogy jó, mit hall?
Ott a példa, hogy kell élni, s ha azt akarod, lépj hamar!
Ha elkezdődik majd a játék te lehetsz a tanító,
Te mutatod majd az utat, és mondod meg, hogy mi a jó.
Ez a cél, a győzelemért ez lesz majd a jutalom,
És ha tényleg ez a vége, én inkább már most hagyom!
Nem kell az, hogy én legyek, ki megmondja, hogy hol a cél,
Tanítsa más győzelemre azt, ki magától is fél.
Mi a vége? Hol kezdődik? Honnan tudod, hogy már tart?
Válassz egy fényt, fenn az égen, legyen az, mi a célhoz hajt!
Nem is tudni, mikor történt, hol történt, és vajon mért,
Ki kéri, hogy így legyen? Vagy te vagy az, ki mindent ért?
Ez a világ, ez az élet. Jó példa vagy? Tudhatod!
Az lehetsz, ha harcolsz végig, és a végén nem bukod!
Hinni benne, de jó volna, hogy a végén ott a cél,
Vajon ki győz? Az, ki harcol? Vagy az, aki csak csendben él?
Nem is számít mikor történt, hol történt és vajon mért,
Nem kértük, hogy így legyen, és nincs olyan ki minden ért.
Így telik el nap nap után, nem számít már, hol a cél,
Van, ki még küzd, most is harcol, s állítja, hogy sosem fél.
S van, ki csak él. Csendben harcol. Nem teszi, mit nem akar,
Ki a bölcsebb? Az, ki vár még, vagy ki ha kell, lép hamar?
Én is, te is, mindannyian. Azt reméljük, szép a vég.
Mézeskalács házikónál gyönyörűszép kék az ég.
Benne minden, mit akartunk, benne minden nagy álmunk,
S ha szerencsénk van ott van az is, amire már rég vágytunk.
Ez lenne az? Így lesz vége? Minden szép és minden jó?
Ha kívánhatnék, nem ezt kérném. Nem kell rét, és nem kell tó...
Nem kell meleg, nem kell napfény, a szivárvány is mondd, minek?
Hiába van kívül meleg, ha belül minden jéghideg!
Van olyan, mi jó lehetne? Talán van, ha elhiszed,
Ezt nem mesélik, nem tanítják. Egyedül csak a tied.
Hova lett a régi példa? S hova lett a tanító?
Nagy a tenger, mély a kék víz, s elúszott a nagy hajó.
Elveszett a régi díj is, s a sok tanítás mind oda,
Csak a varázs segíthet már, s talán még egy kis csoda...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés