Szerelem-mese
st. 2009.07.05. 16:13
Gyermekszvem akkor nem rzett szerelmet,
Csupn hat vesen csak ltem az letet.
Suli utn vele a jtsztrre mentem,
Minden titkom tudta, testvrknt szerettem.
Teltek-mltak vek, s mi el nem tvolodtunk,
Egyre komolyabb lett rgi bartsgunk.
Nha el-el jrtunk, jtszottunk, nevettnk,
S tizenkt vesen egymsba szerettnk.
Ismertk mr akkor mi az a szerelem,
Gyerekkori lom, elkpzelt vletlen...
De tizenngy vesen elszakadtam tle,
Ms suliba mentnk, s nem nztnk elre.
Azt mondta vr majd. S hogy rkk szeret.
A szve engem tbb soha el nem feled.
jabb kt ve eltelt, s n tizenhat lettem,
De nem volt senki msom, csakis t szerettem.
Mgsem hvtam soha. Nem mertem keresni,
Mert mi van ha mgis el tudott feledni?
Egyre vrtam, s vgl egy szp napon felnttem,
Tizennyolc vesen a herceg eljtt rtem.
Fehr lova nem volt, s nem gyztt le srknyt,
De a szvem rlt, hisz vek ta r vrt!
Meggrte, s gy lett. jra egytt, vele.
Szz lny krte szpen, de enym volt a szve.
Kapu alatt aztn hny szz csk elcsattant,
Szvem, mint a bomba, mi rte mindig robbant.
t ve volt velem, huszonhrom lettem,
S egyik reggel nmn, knnyek kzt bredtem.
Azt lmodtam elment, s nem jtt vissza soha.
Szvem msrt dobog, s is szeret!-mondta.
Ki tudhatta akkor, hogy ez nem csak lom?
Bell sszetrtem, s szertefoszlott lmom.
Ezttal nem grt. S nem mondta, hogy szeret.
Csak annyit mondott elmegy, s azt hogy Isten veled!
A fld megnylt elttem, s a szakadkba nztem,
Ugrani akartam, de bell mgis fltem.
rtelmetlen percek, vg nlkli napok,
Forr nyrra jttek jeges, kemny fagyok.
S amikor mr bennem minden parzs kihnyt,
Huszonht vesen egy apr gyertya gylt.
Azt beszltk itt van. jra hazajtt ,
Vgig a mltban lt, s gy nem jtt el a jv.
Nem bztam, s nem hittem. De a szvem mlyn vrtam,
S annyit gondoltam r, hogy magam eltt lttam.
Hajnalban, napfnyben, sttben s homlyban,
Mg egyik reggel t az utcn meg nem lttam.
Arca fehr, spadt, szemben nincs tz,
Hova tnt az er, mi minden gondot elz?
Nem szlt sem, n sem. Csak nmn tlelt,
De jeges szvem tle szavakat kvetelt.
...
Huszonkilenc vagyok. Van hitem s bzok.
S amikor csak tehetem, minden percben srok.
Nem azrt mert gy fj, hanem mert olyan szp.
Visszalptem akkor, s eltnt a szakadk.
Kt vvel azutn, hogy visszajtt rtem,
Megkrte a kezem, s gy j ra trtem.
Minden szava emlk, mind, mit akkor mondott,
Cseng hangja akkor rgi csndet bontott.
-Az let nem egy jtk, s az gret nem mese,
Ha egyszer meggrted, maradj mindig vele!
A szved nem csak elem, mi az agyadat hajtja,
Az sz adja a szavad, minek szvem rabja!
|