Shakespeare
2008.05.17. 12:13
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek,
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, mint pénze gondja öl meg.
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet,
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hog a világ lássa kincsemet.
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok,
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
|