-
2017.11.06. 09:22
Középszerű, koszos belső,
megálmodott sötét piszok,
Megtámadna tán a fertő,
ha nem lepne el a titok.
Sustorgó száj, szennyes ajak,
ígér fűt-fát, szép szalagot,
De amíg a szemem nyitva,
addig inkább elszaladok.
Édes pokol, kellemes kín,
ülj le mellém a mocsokba,
Nem bírja a lábban az ín,
hadd vegyelek a karomba!
Zúg a világ, nagy kerítés,
ugorjunk ki az ablakon,
Fussunk messze, most vagy soha,
nem lesz többé rá alkalom.
|