Azt mondod, hogy nem tudod?
Hidd el nekem, menni fog!
Azt mondod, hogy nagyon fáj?
Ne ordíts, ha nem muszáj!
Azt is mondod, nem bírod?
Jobb lesz, hogyha leírod!
Vagy nem is! Várj csak egy kicsit!
Én sem tudom még mennyit..
Mire? Látod, jó kérdés!
Mig meg nem érik az érzés,
Mert nem tudom, hogy mi legyen,
Saját magam nem lelem...
Egyszer régen elraboltad,
Aztán szépen eldaloltad,
Azt, hogy nem látod az utat,
Szemed bármerre is kutat.
Hát legjobb lenne, ha kinyinád,
S akkor talán meg is látnád,
Hogy szakadékba visz a lépted,
S a küszöböt rég átlépted.
És közben tűnik minden álmom,
De azt hiszem, már nem is bánom,
Hogy futni hagytam minden reményt,
Elvesztettem minden fölényt...
A te célod is olyan távol,
Olyan messze, s hogy még hányszor,
Mennyiszer kell visszanézned,
Ki tudja, hogy kell-e félned?!
De te is tudod, úgysem számít,
Igaz szóval hogy ki kábit,
A legkönnyebb őt arrébb lökni,
Vagy szivébe kardot döfni!
Álomtól is megfosztani,
Sűrű ködben veszni hagyni..
De eljön majd, ha jönnie kell,
És halk szóval talán felel,
Igaz, hogy te nem is kérted,
De a távot rosszul mérted.
Fordítsd hát ki a világot,
Tépj le minden szál virágot,
Gyújts fel minden erdőt, házat,
S építsél egy saját várat!
Új világot, s egy új jövőt,
Hinni tudót, utat törőt,
Olyat, ahol van még álom,
S ha így teszel, még megvárom.
Hogy olyanban tudsz-e élni,
Lesz-e majd, mit nem kell kérni.
Eljöhet-e az, ami nincs,
S hogyha igen, akkor csak ints,
S én behunyhatom a szememet,
Látott már az épp eleget...
De az utat sosem lelte,
Senki sincsen, ki felelne,
Arra, hgy még mit is várok,
Ezért inkább tovább állok...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.